Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság (ÉVÍZIG) a Belügyminisztérium irányítása alatt működő, önállóan gazdálkodó, költségvetési, vízügyi igazgatási szerv.

Az Igazgatóság működési területe Borsod-Abaúj-Zemplén megye egészére és Heves megye területének nagy részére terjed ki.

Az Igazgatóság központja Miskolcon van. Területi szervei a Szakaszmérnökségek, Sárospataki, Tokaji, Miskolci, Egri és Gyöngyösi székhellyel, valamint a miskolci székhelyű Műszaki Biztonsági Szolgálat, a tokaji székhelyű Hajózási Szolgálat és a Tiszalöki Vízlépcső.

Az Igazgatóság szervezeti felépítését lásd a Szervezeti felépítés menüpont alatt.

Magyarország közel 1/9-ed része, 10290 km2 az ÉVIZIG működési területe, ahol 459 település található. Az Észak-magyarországi térség földrajzi és természeti adottságai alapján az ország egyik legváltozatosabb tájegysége. A természetes vízfolyások vízgyűjtő területének döntő többsége, több mint háromnegyed része külföldön található, ezért a határt átszelő folyók (Tisza, Bodrog, Sajó, Hernád, Bódva) vízhozama, minősége, használhatósága jelentős mértékben a szomszéd országok természeti tényezőitől és az emberi beavatkozásoktól függ. A Tisza és a mellékfolyóinak felső szakasza különösen heves vízjárású. Gyakori, hogy az év bármely szakában nagyobb mennyiségű csapadék hatására a határszelvényekben 1 nap alatt akár több métert is emelkedhet a vízszint.

Vízügyi kezelésben van a Tisza 104 km, a Bodrog 51 km, a Hernád 118 km és a Sajó 125 km hosszú szakasza, amelyből 243 km szabályozott vagy részben szabályozott, ezen kívül vízügyi kezelésben van még a Tiszalöki Vízlépcső és a Hernádszurdoki fenékgát.

A működési területet jelentő B.A.Z. és Heves megyékben 605 km hosszúságú árvízvédelmi töltés található. A védvonalak közvetlenül a Tisza jobb partján, földrajzilag jól elkülönülő területeket védenek az árvízi elöntések ellen, nevezetesen a Bodrogközt, Taktaközt és a Délborsodi tájegységet. A Sajó és Hernád völgyében folyamatos védvonalrendszer nem épült ki, védett öblözetek és nyílt árterek váltogatják egymást.

A hegy- és dombvidéki terület több mint 8 ezer km2, beletartozik a Zempléni-hegység, a Cserehát, az Aggteleki-karsztvidék, a Heves-Délborsodi dombság, a Bükk- és a Mátra-hegység.

A dombvidéki területen lévő vízfolyások közül, az ÉVIZIG kezelésében csak a nagyobb vízgyűjtővel rendelkező, főbb vízfolyások alsó szakaszai vannak, összesen 663 km hosszúságban. Fontos feladat a jelentősebb, dombvidéki tározók kezelése, és üzemeltetése is. (Gyöngyös - Nagyrédei, Laskó-völgyi, Hór-völgyi, Monoki tározók.)

A síkvidéki területeken a belvízelvezető csatornák hossza meghaladja a 2000 km-t, amelyből 617 km ÉVIZIG kezelésű. 3 nagyobb belvízrendszert különböztetünk meg a Bodrogközt, a Taktaközt és a Heves-Délborsodi területet, amely 7 belvízvédelmi szakaszra tagolódik. A belvízrendszerek teljes területének mintegy 70 %-a mélyártéri terület, azaz a terepszintek a folyók mértékadó árvízszintjeinél alacsonyabbak.

A faállománnyal borított -gazdálkodási tervvel rendelkező- területeink nagysága 1960,5 ha, amelyből az árvízvédelmi célokat (pl.: hullámverés elleni védelem) szolgáló erdőterületek 1858,5 ha-t tesznek ki.

Korunk egyik legnagyobb kihívása a vízzel való komplex gazdálkodás a fenntartható fejlődés figyelembevételével. A vízgyűjtő-gazdálkodás az egyik meghatározó eleme a gazdasági- társadalmi vízigények kielégítésének, a természetes vízkészletek számontartásának, megőrzésének és védelmének, illetve a megfelelő árvízvédelem és vízkárelhárítás megválasztásának, az anyagi és természeti javak védelmének. Az EU tagjaként kiemelt feladattá vált a vizek jó ökológiai állapotban tartását megcélzó un. "Víz Keretirányelv" végrehajtásával összefüggő feladatok ellátása.